1. az ízlelésnek, rágáskor a táplálék keverésének, a nyelésnek (, emberben a beszédnek is ) a szájban levő izmos, mozgékony szerve. ▸ kilóg a nyelve | vágóállatnak ez a testrésze (mint étel). füstölt nyelv.

2. <kif-ekben: az embernek ez a szerve mint a beszéd, kül. mint a pletykázás, megszólás jelképe.> a falu, a város nyelvére kerül; nyelvére vesz valakit; ▸ rossz nyelve van csípős a nyelve ▸ vigyáz a nyelvére | ▸ a rossz nyelvek | ▸ nyelvet fog

3. szavakat alkotó beszédhangokból álló jelrendszer mint a gondolatok kifejezésének és a társadalmi érintkezésnek az eszköze. ért vmely nyelven.

4. nyelvt | ennek vmely rétegben, körben v. valaki által haszn. változata. társalgási nyelv; jókai nyelve. | ▸ irodalmi nyelv | vmely egyén v. közösség gondolkodásmódját, ízlését tükröző beszéd. ▸ tud valakinek a nyelvén beszélni

5. vmely közösségben megállapodott jelentéssel haszn., nem beszédhangokból álló jelek rendszere. a süketnémák nyelve. | műv vál kifejezőeszközök összessége, rendszere. a zene nyelve.

6. eszköz, műszer lengő, mozgó alkatrésze. a mérleg nyelve. | a cipő befűzhető nyílása alatt levő bőrdarab. | zene sípban a hangot adó rugalmas lapocska. ▸ jól felvágták a nyelvét fel van vágva a nyelve

[ fgr ]

a többes szám jele.

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].