1. (t. n. is ) (nagyságot) számokban meghatároz(ni igyekszik). súlyt, távolságot, időt mér; 21 fokot mértünk. | kissé biz <teste súlyát, magasságát, hőmérsékletét> méri. mikor mérted magad? | <mérőeszköz mennyiséget, nagyságot> mutat, jelez. a mérleg pontosan mér.

2. <árut> eladáskor lemér, megmér. kevesebbet mért. | nép árusít. húst mér. | (t. n. is ) valamilyen módon v. mértékben ad, oszt(ogat), elad valamit. bőven, szűken mér.

3. nép biz <ruhát, lábbelit> mértékre szab valakinek.

4. <valaminek a nagyságát> valamihez szabja. jövedelméhez méri a kiadásait. | (t. n. is ) valamihez viszonyítva ítél meg, értékel valakit,valamit. teljesítményét a legjobbakéhoz méri; ▸ egyenlő mértékkel mér

5. <erős ütést> irányít valakire, valamire. | ▸ büntetést, csapást mér valakire, valamire

6. ▸ távolságot, utat, teret mér

[ szláv v. fgr ]

a többes szám jele.

1. a mérés alapjául szolgáló meghatározott mennyiség, nagyság. a térfogat, a súly, a sebesség mértéke.

2. mérésre haszn. eszköz. | rég mérleg.

3. ruha ruha, cipő készítéséhez szükséges méretek összessége. mértéket vesz valakiről.

4. irodt versmérték. | ritk rég zenében, táncban: ritmus.

5. a józanság, szerénység v. az ízlés megszabta határ. tarts mértéket.

6. eszmei, erkölcsi megítélés alapja. szigorú mértékkel mér. | átlagos követelmény. megüti a mértéket.

7. ▸ valamilyen mértékben

[←mér ]