munka végzésére képes, (egészséges, tehát) dolgozni tudó. munkaképes férfi.

1. (igéhez és mn-hez) <cselekvés, történés v. tulajdonság elvont megnevezésére.> segítség, gyorsaság.

2. (igéhez) kiv <a cselekvés eredményének, ill. eszközének megnevezésére.> nyereség, váltság.

3. (mn-hez) <tárgy, dolog, személy megnevezésére − jellemző tulajdonsága alapján.> ritkaság, szépség.

4. (mn-hez) <állapot megnevezésére.> nyugodtság, betegség. | (fn-hez) <rang, szakma megnevezésére.> vezérség, tanárság.

5. (fn-hez) <egyedekből álló csoport, ill. összesség megnevezésére.> magyarság, németség.

6. (mn-hez) <tárgynak, dolognak mint fajtának a megnevezésére.> édesség, zöldség.

7. (fn-hez) <térszínforma megnevezésére.> síkság, hegység. | <földrajzi nevekben.> kiskunság.

8. (fn-hez) <személynek megtisztelő − ma rendsz. gúnyos − megnevezésére.> asszonyság, uraság.

9. (fn-hez) <intézmény, hivatal, műhely megnevezésére.> rendőrség, pékség.

1. közg is az embernek − szükségletei kielégítésére irányuló − tudatos, célszerű (termelő)tevékenysége. munkát végez; fizikai v. szellemi munka. | állatnak, gépnek az ember szolgálatában végzett erőkifejtése, működése. a traktor munkája.

2. valamire fordított erőkifejtés. fárasztó munka; ▸ jó munkát! | tennivaló, feladat. sok munkája van. | kenyérkereset, állás. nincs munkája.

3. tervszerű tevékenység eredménye; mű. mesteri munka. | aminek az elkészítésén valaki dolgozik. félreteszi a munkáját. | munkadarab. | a munkadarab elkészítésének, kidolgozásának módja, minősége. szép munkát kíván.

4. fiz erőhatással közölt energia mennyisége.

5. természeti erők működése, hatása. a szél munkája.

[ szláv ]