1. törve felaprít, feldarabol valamit, elvégzi valaminek apró darabokra törését. megtöri a borsot. | <csonthéjas magot> feltör. megtört egy kiló diót.

2. úgy tör el valamit, hogy az szögben megtörik, de nem válik szét egészen. a jég megtörte a nádat. ▸ megtöri valakinek a derekát

3. valamit az irányától bizonyos szögben eltérít. a prizma megtöri a fényt. | valaminek a folytonosságát megszakítja. megtöri a hallgatást. | <valaminek az összhangját, belső egységét> megbontja, megsérti.

4. rég <fogadalmat, megállapodást> megszeg. megtörte az esküt.

5. <akaratot, ellenállást> súlyosan próbára téve erejétől, szilárdságától megfoszt. | valakit ilyen módon megingat akaratának, elhatározásának szilárdságában. a vallatás nem tudta megtörni. | <támadást, ellenséget> lever, legyőz.

6. valakinek testi v. lelki egészségét nagymértékben megrongálja. megtörte a nélkülözés, a betegség.

1. szögben törve eltörik, de nem válik ketté. a teher alatt megtört a deszka. | <kelme, papír, bőr> a hajtás mentén meggyűrődik, es. megreped. | irod <térd, láb> megroggyan.

2. valaminek iránya, mozgása (akadályba ütközve) megváltozik, ill. elakad. a hullámok megtörnek a sziklán; a fénysugár megtörik a prizmában; a támadás megtört az ellenálláson.

3. valaminek a folytonossága megszakad. megtört a varázs. | <valaminek az egysége, összhangja> megbomlik.

4. valaki erős ráhatásra felhagy az ellenállással. végre megtört, és mindent bevallott. | irod <akarat(erő), lélek, szív> küzdelemre, ellenállásra képtelenné válik.

5. vál <elemi erő> hirtelen meggyengül. megtörik a vihar ereje. | életerőben nagyon megfogyatkozik. nagyon megtört az öreg. | vál <hang> felindulástól v. kimerültségtől elveszti színét, erejét. | vál <szem> a fényét vesztve üveges lesz. | szőlő <bor> zavarossá válik.