1. vál önvizsgálat.

2. vall <kat.:> rendsz. gyónás előtt végzett önvizsgálat.

<kedveskedő v. játékos megszólításra, ill. megnevezésre.> doki, csoki, ovi. | <becenév képzésére.> kati, feri.

1. <összefüggésnek, összetartozásnak mint tulajdonságnak a kif-ére.> titkári [teendők], iskolai [év], orvosi [táska]. | <annak kif-ére, hogy valami valakitől, valamitől ered.> hatósági [bizonyítvány]. | <annak kif-ére, hogy valami valakiknek a részvételével történik.> szülői [értekezlet]. | (helynévhez is ) <vmely helyről v. időből való származás, ill. vmely hellyel v. idővel való kapcsolat kif-ére.> ókori [lelet], őszi [eső], budai [villa]. | <annak kif-ére, hogy valami minősége szerint az, amit a szótő jelöl.> tárgyi [bizonyíték]. | (személynévhez) valakitől származó, reá jellemző. a bartóki [életmű]; arany jános-i [forma].

2. (hsz-hoz, nu-hoz, szn-i hat-hoz) valamilyen viszonylatban levő, való. többszöri [előfordulás]; víz alatti [úszás]; a szülők iránti [szeretet]. | (hat-ragos szóhoz) a haláltóli (helyesen: a haláltól való) [félelem].

1. az az erkölcsi érzék, amellyel valaki saját tetteit és gondolatait megítéli. felébred a lelkiismerete.

2. az egyénnek saját magára vonatk. erkölcsi tudata, ill. az önmaga megítélte erkölcsi állapota. rossz lelkiismeret.

1. vizsgálattal kapcs. vizsgálati irat; ▸ vizsgálati fogság

2. hiv vizsgával kapcs. vizsgálati díj.

1. vall az emberben az életnek és a személyiségnek a testtől független, anyagtalan hordozója. ▸ kileheli a lelkét | képzeletbeli, test nélküli lény. gonosz lélek. | kiv kísértet. hazajáró lélek.

2. az emlékezés, képzelet, értelem stb. folyamatainak összefüggő egésze, az ember belső valósága. lelkébe lát valakinek. | lélt rég pszichikum. | az ember érzelemvilága. valami betölti a lelkét. | akaraterő, bátorság. lelket önt valakibe. | lelkiismeret. nem visz rá a lélek. | bensőséges (művészi) átélés. játékában nincs lélek.

3. valamilyen tulajdonságokkal rendelkező ember. jó lélek. | ▸ lelkem | hiv személy. a lakosság 500 lélek. | <tagadó kif-ekben.> ▸ egy árva teremtett lélek sem

4. valaminek éltető eleme, legfontosabb tagja, része. a társaság lelke.

5. ▸ a toll lelke

6. zene vonós hangszer belsejében a fedőlap és a hátlap közé feszített pálcika. ▸ lelke rajta ▸ már csak hálni jár belé a lélek ▸ kiteszi a lelkét valakiért, valamiért ▸ a lelkére beszél valakinek

[ fgr tőből]

<kedveskedő v. játékos megszólításra, ill. megnevezésre.> doki, csoki, ovi. | <becenév képzésére.> kati, feri.

1. <összefüggésnek, összetartozásnak mint tulajdonságnak a kif-ére.> titkári [teendők], iskolai [év], orvosi [táska]. | <annak kif-ére, hogy valami valakitől, valamitől ered.> hatósági [bizonyítvány]. | <annak kif-ére, hogy valami valakiknek a részvételével történik.> szülői [értekezlet]. | (helynévhez is ) <vmely helyről v. időből való származás, ill. vmely hellyel v. idővel való kapcsolat kif-ére.> ókori [lelet], őszi [eső], budai [villa]. | <annak kif-ére, hogy valami minősége szerint az, amit a szótő jelöl.> tárgyi [bizonyíték]. | (személynévhez) valakitől származó, reá jellemző. a bartóki [életmű]; arany jános-i [forma].

2. (hsz-hoz, nu-hoz, szn-i hat-hoz) valamilyen viszonylatban levő, való. többszöri [előfordulás]; víz alatti [úszás]; a szülők iránti [szeretet]. | (hat-ragos szóhoz) a haláltóli (helyesen: a haláltól való) [félelem].

1. a valóságra, ill. ennek vmely területére vonatk. tapasztalatok, általánosítások, fogalmak összessége.

2. ▸ valaminek az ismerete a törvény ismerete.

3. tanulással szerzett tudás. ismereteit gyarapítja.

1. az a cselekvés, hogy valamit (, es. valakit) vizsgálnak. | biz: ▸ preventív vizsgálat | sajtó: ▸ feddhetetlenségi vizsgálat | jog nyomozás adatainak felülvizsgálata a tárgyalás előkészítésekor.

2. hiv vizsga. érettségi vizsgálat.

<kedveskedő v. játékos megszólításra, ill. megnevezésre.> doki, csoki, ovi. | <becenév képzésére.> kati, feri.

1. <összefüggésnek, összetartozásnak mint tulajdonságnak a kif-ére.> titkári [teendők], iskolai [év], orvosi [táska]. | <annak kif-ére, hogy valami valakitől, valamitől ered.> hatósági [bizonyítvány]. | <annak kif-ére, hogy valami valakiknek a részvételével történik.> szülői [értekezlet]. | (helynévhez is ) <vmely helyről v. időből való származás, ill. vmely hellyel v. idővel való kapcsolat kif-ére.> ókori [lelet], őszi [eső], budai [villa]. | <annak kif-ére, hogy valami minősége szerint az, amit a szótő jelöl.> tárgyi [bizonyíték]. | (személynévhez) valakitől származó, reá jellemző. a bartóki [életmű]; arany jános-i [forma].

2. (hsz-hoz, nu-hoz, szn-i hat-hoz) valamilyen viszonylatban levő, való. többszöri [előfordulás]; víz alatti [úszás]; a szülők iránti [szeretet]. | (hat-ragos szóhoz) a haláltóli (helyesen: a haláltól való) [félelem].