1. csekély számú, kis mennyiségű, ill. kis mennyiség valamiből. kevés idő; keveset tud; ▸ sokat beszél, de keveset mond | rövid idő. egy kevéssel később; ▸ egy keveset aludt | kevés pénz, kis érték. kevésből megél. | nem sok személy. kevésnek v. keveseknek jut eszébe. | <értékelés v. siker, eredmény kis fokának kif-eiben.> kevésre becsül, tart valakit, valamit; kevésre jut, megy. | (hsz-szerűen) ▸ kevésben kevésben tér el; ▸ kevesen ▸ legkevesebb legkevesebb öt napig tart.

2. a megszokottnál v. a szükségesnél kisebb mennyiség(ű). most kevés a víz a dunában; ma keveset dolgoztam; ▸ keveset aludt | ▸ valaki kevés valamire, valamihez

3. kisebb mérvű, fokú. kevés szerencsével járt az útja.

[?fgr tőből]

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.