1. a térnek az a része, amelyet valaki, valami elfoglal(hat) v. el szokott foglalni. ▸ földrajzi hely; a könyv helye a polcon; egy helyben topog ▸ helyben vagyunk ▸ helyből ▸ jó helyen tapogat ▸ helyén van az esze ▸ helyén van a szíve ▸ rossz helyre megy ▸ nem leli nem találja a helyét | a térnek az a része, ahol valakinek, valaminek lennie kell(ene), ahova való. ▸ a pokolban a helye; van helye a pénznek | vál v. hiv valaminek érvényes, helyes volta, jogosultsága. itt nincs helye a tréfának; helyt ad a panasznak.

2. a térnek meghatározott célra haszn. része. ▸ tűzrakó hely; félreeső hely | (széken, padon) ülőhely. feláll a helyéről; hellyel kínál valakit. | fekvőhely. | helyiség.

3. valamilyen vidék, tájék. erdős, sziklás hely. | helység. ▸ helyben | tört (jobbágy)telek.

4. felületnek vmely része. több helyen viszket a háta. | valaminek a (látható) nyoma. az ütés helye.

5. beszéd, írásmű vmely szakasza, része. az idézett helyek.

6. hiv hatóság, hivatal. illetékes helyen. | sajtó hírforrás. megbízható helyről.

7. munkahely, állás, alkalmazás. fontos helyet tölt be; ▸ helyben van megfelelő embert a megfelelő helyre!

8. (intézményes) férőhely. ösztöndíjas hely.

9. körülmény, helyzet, állapot. (egy) ültő helyében; ha az ő helyében volnék.

10. sp is sorrendnek, rangsornak vmely foka. a ii. hely; az utolsó helyre szorul. | ▸ helyre befut, bejön ▸ helyre fogad | mat többjegyű számban vmely számjegy sorrendi helyzete.

11. (nu-szerűen) ▸ helyén, helyében helyt

[?]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].