éles, hegyes eszköznek az él nélküli v. tompa fele. a balta fok. | az ezen levő lyuk. a tű foka.

[?fgr]

1. föld szárazföld tengerbe nyúló kiszögellése.

2. irod hegynek, várnak meredeken kiugró része.

[?←fog² ]

1. létra, lépcső stb. párhuzamosan egymás fölé emelkedő részeinek egyike, amelyre lépünk.

2. fejlődésben, rangsorban az egymást követő, egyre magasabb szakaszok, állomások vmelyike. felső fokon dönt. | mat valamiben előforduló legmagasabb hatványkitevő.

3. érzés, folyamat, képesség nagyságának bizonyos mértéke. az öntudat valamilyen foka. | rokonsági viszonyban: a távolság mértéke. első fokon unokatestvérek. | nyelvt az alap-, a közép- és a felsőfok vmelyike.

4. némely mennyiség mérésének egysége (±). | ennek megfelelő beosztás a mérőeszköz skáláján. | (jelzőként) <bizonyos számú> foknak megfelelő. 30 fok meleg.

5. mat föld csill a kör 360-ad része mint szög- és ívmérték (±).

[?↔fok² ]