éles, hegyes eszköznek az él nélküli v. tompa fele. a balta fok. | az ezen levő lyuk. a tű foka.

[?fgr]

1. föld szárazföld tengerbe nyúló kiszögellése.

2. irod hegynek, várnak meredeken kiugró része.

[?←fog² ]

1. létra, lépcső stb. párhuzamosan egymás fölé emelkedő részeinek egyike, amelyre lépünk.

2. fejlődésben, rangsorban az egymást követő, egyre magasabb szakaszok, állomások vmelyike. felső fokon dönt. | mat valamiben előforduló legmagasabb hatványkitevő.

3. érzés, folyamat, képesség nagyságának bizonyos mértéke. az öntudat valamilyen foka. | rokonsági viszonyban: a távolság mértéke. első fokon unokatestvérek. | nyelvt az alap-, a közép- és a felsőfok vmelyike.

4. némely mennyiség mérésének egysége (±). | ennek megfelelő beosztás a mérőeszköz skáláján. | (jelzőként) <bizonyos számú> foknak megfelelő. 30 fok meleg.

5. mat föld csill a kör 360-ad része mint szög- és ívmérték (±).

[?↔fok² ]

1. testéről; külsejéről, felületéről, területéről v. a tetejéről le v. el. [jön] a piacról; [leesik] a fáról.

2. némely hely(iség)ből, vmely intézményből ki, el, ill. onnan, tőle eredően. [jön] a konyháról, a rendőrségről. | <helynévhez.> pécsről. | valami színhelyéről. az előadásról [jön].

3. a jelzett távolságban levő hely(zet)ből. tíz méterről [lő].

4. vmely időpontról, időszakról eredően. tegnapról [való].

5. valakitől, valamitől eredően. apjáról [maradt]. | valamiről mint kiindulási pontról. 10 fokról [20 fokra emelkedik].

6. valaminek az alapján. mozgásáról [felismeri]; jó boráról [híres].

7. <vonzatként.> [beszél, érdeklődik, vélekedik] az emberekről.