1. megfog, és vhonnan magához vesz v. máshova tesz. elveszi a széket (az ablaktól).

2. erőszakkal magához vesz. elveszi tőle a fegyvert. | kisajátít. | biz elhódít. | ellop.

3. <adott v. felajánlott dolgot> elfogad. nem vette el a pénzt. | (bizonyos időre) átvesz. a ruhatáros elvette a kabátokat.

4. (t. n. is ) valaminek a nagyságát, mennyiségét csökkenti. (öt centit) elvesz a ruha hosszából. | <számot> kivon. ötből elvesz hármat. | (t. n. is ) <tényállásból> kevesebbet mond el. elvesz az igazságból.

5. valamijétől megfoszt valakit, valamit. elveszik a jogosítványát; ▸ elveszi az eszét ▸ valakinek elveszi az életét | ▸ elveszi az élét valaminek | ▸ isten elveszi valakijét

6. <helyet, időt> igénybe vesz, elfoglal. az út fél napot elvesz. | elfog(lal) valaki elől valamit. elveszi előle a kilátást.

7. feleségül vesz.

8. rég <jutalmát, büntetését> megkapja.

1. úgy elhányódik, ill. elkóborol, hogy nem található. elveszett a tolla, a kutyája.

2. felhasználatlanul marad, kárba vész. ma sok időm elveszett. | <képesség> nem fejlődhet ki valakiben. nagy író veszett el benne.

3. nem marad meg (valakinek a birtokában). elveszett a vagyona, a becsülete. | életét veszti, elpusztul. elveszett éhen.

4. érzékelhetetlenné válik, eltűnik (valamiben, valami között). hangja elvesz a zajban. | belevész a tér v. az idő távolságába.

5. valakinek, valaminek a számára mintegy megszűnik létezni. elveszett a tudományra nézve.

6. <küzdelem> kedvezőtlenül végződik. elveszett a csata.