szervezet, intézmény tagjainak egyforma hiv. öltözete.

1. <öltözéket, ruhadarabot, használati v. dísztárgyat> (szokásszerűen v. állandóan) magán hord. kalapot, fegyvert, gyűrűt visel. | <haj> valamilyen módon alakítva, ill. <bajusz, szakáll> általában látható rajta. kontyot, bajuszt visel.

2. rég <terhet> hordoz, tart. oszlopok viselik a tető terhét. | vál <magzatot méhében> hordoz.

3. <anyagi, erkölcsi terhet, kockázatos dolgot> elvállal, és teljesíti a vele járó kötelezettséget. viseli a felelősséget, a költségeket; hivatalt visel. | <szenvedést, lelki terhet> osztályrészül kap és tűr. nehezen viseli a betegséget. | ▸ gondját viseli valakinek, valaminek gondot visel valakire, valamire | ▸ a szívén visel valamit

4. ▸ háborút, hadat visel valaki, valami ellen

5. ▸ valamilyen címet, rangot, nevet visel | ▸ valakinek a nevét viseli

6. <vmely megkülönböztető jel> szembetűnően rajta van. magán viseli valaminek a bélyegét, jellegét.

7. biz ▸ vhogyan viseli magát

[←visz ]

1. <cselekvésnek, történésnek elvont fogalomként való megnevezésére.> olvasás, égés, etetés.

2. <a cselekvés, történés eredményeként létrejött dolog megnevezésére.> termés, tojás.

3. ritk <a cselekvés helyének megjelölésére.> lakás, ülés (pl. autóban).

<kedveskedő v. játékos megszólításra, ill. megnevezésre.> doki, csoki, ovi. | <becenév képzésére.> kati, feri.

1. <összefüggésnek, összetartozásnak mint tulajdonságnak a kif-ére.> titkári [teendők], iskolai [év], orvosi [táska]. | <annak kif-ére, hogy valami valakitől, valamitől ered.> hatósági [bizonyítvány]. | <annak kif-ére, hogy valami valakiknek a részvételével történik.> szülői [értekezlet]. | (helynévhez is ) <vmely helyről v. időből való származás, ill. vmely hellyel v. idővel való kapcsolat kif-ére.> ókori [lelet], őszi [eső], budai [villa]. | <annak kif-ére, hogy valami minősége szerint az, amit a szótő jelöl.> tárgyi [bizonyíték]. | (személynévhez) valakitől származó, reá jellemző. a bartóki [életmű]; arany jános-i [forma].

2. (hsz-hoz, nu-hoz, szn-i hat-hoz) valamilyen viszonylatban levő, való. többszöri [előfordulás]; víz alatti [úszás]; a szülők iránti [szeretet]. | (hat-ragos szóhoz) a haláltóli (helyesen: a haláltól való) [félelem].