1. a szóban forgó élőlény, dolog belsejébe, testébe, tömegébe, részei közé. szálka ment bele (az ujjába); tegyünk bele (a vázába) virágot. | a szóban forgó személy lelkivilágába. beléjük látok.

2. miatta, tőle. zeng bele a ház.

3. <vonzatként.> szerelmes bele.

4. <a bele ik h., ha az ige cselekvése nem az egysz. 3. sz-re irányul.> belém karolt; beléjük ütközött.

1. a szóban forgó dolog, test, anyag belsejébe. beleesik, beleharap, belegöngyöl. | <jelentéstömörítő igékben.> belekényszerít.

2. a szóban forgó folyamatba, ügybe, dologba. belebeszél, belegondol.

3. a szóban forgó dologgal, ritk. személlyel érintkezve, ill. a vele való érintkezés útján, következtében. beletöröl, belefogódzik.

4. érzelmeivel a szóban forgó személyre, es. dologra irányulva. beleszeret, beleun.

5. a szóban forgó tárgyra, dologra irányuló cselekvés első v. egyetlen mozzanatát elvégezve. belefog, beleiszik.

6. a szóban forgó dolog (túlzott, megerőltető volta) következtében. belefárad, belepirul.

7. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére>. bele-belenyilallik.

1. rég irod fej. főbe lövik. | ▸ valamilyen fővel józan fővel.

2. hiv <vhány> személy, ember. öt fő.

3. a legfontosabb dolog. az a fő, hogy ...

1. legfontosabb.

2. legnagyobb, legjelentősebb. ▸ legfőbb ideje, hogy