1. mássalhangzó: két ajakkal képzett zárhang, a p zöngés párja.

2. ennek írásjegye (b, b). | <rövidítésként.> ▸ b elav báró; ▸ b zene basszus; ▸ b-

3. (jelzőként, sorszn h.) második. a b) szakasz; a ii. b osztály; b-vitamin. | a b v. b betűvel megjelölt ház, helyiség stb. váci út 2/b.

1. zene a h hangnak félhanggal lefelé való módosításával létrejövő hang. | e hangon épülő <hangsor, hangnem>. b-dúr, b-moll.

2. az ezt jelölő hangjegy.

I. mn hétfokú <hangsor>, amelynek 2−3. és 5−6. hangja közt félhang távolság van. | ilyen hangsorra épülő. moll akkord.

II. fn ilyen hangnem.

[ ném<lat ]