1. <öltözéket, ruhadarabot, használati v. dísztárgyat> (szokásszerűen v. állandóan) magán hord. kalapot, fegyvert, gyűrűt visel. | <haj> valamilyen módon alakítva, ill. <bajusz, szakáll> általában látható rajta. kontyot, bajuszt visel.

2. rég <terhet> hordoz, tart. oszlopok viselik a tető terhét. | vál <magzatot méhében> hordoz.

3. <anyagi, erkölcsi terhet, kockázatos dolgot> elvállal, és teljesíti a vele járó kötelezettséget. viseli a felelősséget, a költségeket; hivatalt visel. | <szenvedést, lelki terhet> osztályrészül kap és tűr. nehezen viseli a betegséget. | ▸ gondját viseli valakinek, valaminek gondot visel valakire, valamire | ▸ a szívén visel valamit

4. ▸ háborút, hadat visel valaki, valami ellen

5. ▸ valamilyen címet, rangot, nevet visel | ▸ valakinek a nevét viseli

6. <vmely megkülönböztető jel> szembetűnően rajta van. magán viseli valaminek a bélyegét, jellegét.

7. biz ▸ vhogyan viseli magát

[←visz ]

1. <cselekvésnek, történésnek elvont fogalomként való megnevezésére.> olvasás, égés, etetés.

2. <a cselekvés, történés eredményeként létrejött dolog megnevezésére.> termés, tojás.

3. ritk <a cselekvés helyének megjelölésére.> lakás, ülés (pl. autóban).