1. növény szárának a földben, ill. közvetlenül a föld felett levő része. | növényi egyed, rendsz. kerti dísznövény. átülteti a töveket. | (jelzőként) húsz tő rózsa. | rég irod szőlőtőke.

2. hajnak, szőrnek, szemölcsnek a bőr alatti része. | kiálló testrésznek, végtagnak közvetlenül a testhez csatlakozó része. az orra töve. | növényi hajtásnak, ágnak stb. hasonló része. tőből levágja az ágat.

3. nyelvt szótő. | építménynek, képződménynek stb. legalsó része. kékre festi a fal tövét.

4. földrajzi hely közvetlen környéke. a forrás, a falu tövében. | ▸ tövig

[ fgr ]

1. vmely helyet elérve, ill. annál tovább nem haladva. [haja] a válláig [ér]; a hídig [megy].

2. vmely időhatárt elérve, ill. annál nem tovább. estig [tartott].

3. valamennyi időn át. napokig [jött].

4. a szélső határt is elérve, ill. teljesen. vérig [sért]; porig [ég].