1. tömegében törökországban élő, altaji nyelvet beszélő <nép>, ill. ehhez tartozó, vele kapcs., ott szokásos. ▸ török kávé | tört a régi oszmán-török birodalommal kapcs. a török háborúk.

2. e néppel egy nyelvcsaládba tartozó <nép(ek vmelyike) >, ill. ezekhez tartozó, velük kapcs. a baskír is török nép.

1. török ember. | ▸ a törökök | ▸ a törökök

2. az oszmán-török nyelv. tud törökül. ▸ török nem hajt nem kerget a török ▸ törököt fogott

1. <szilárd, kemény tárgy> nyomás, üt(őd)és következtében két v. több részre esik. darabokra törik.

2. az a tulajdonsága, hogy könnyen (el)törik. a száraz dohány nagyon törik. | <bőr> feltörik. hólyagosra tört a tenyere.

3. ritk <testrész> eltörik. lába törött.

4. ▸ hámba, igába, járomba törik

5. fiz <fény> (szabályszerűen) megtörik. 60±-os szögben törik.

6. vál irod hirtelen meggyengül, megtörik. derékba tört. ▸ ha törik, ha szakad ha törik, szakad is

[↔tör ]