1. madarak testén levő, vékony gerincből és ezen kétoldalt síkban sűrűn elhelyezkedő finom, lemezes szálakból álló szaruképződmény. | tollazat. | kitépett tollnak tömege mint párna, dunyha megtöltésére való anyag.

2. tintával való írásra haszn., csúcsos végű − régen lúdtollból faragott − íróeszköz. ▸ tollba mond | ▸ tollat fog, ragad vesz a kezébe ▸ leteszi a tollat ▸ megnyomja a tollát | tollhegy. hegyes toll.

3. írói tevékenység, írói művészet. tollával keresi a kenyerét. | írásmód, stílus. jó tolla van.

4. különféle tárgyakon, eszközökön laposan kiszélesedő rész. ▸ a nyíl tolla ▸ a buzogány tolla ▸ az evező tolla ▸ a kulcs tolla

5. elav rugó.

6. argó haj. ▸ idegen tollakkal ékeskedik büszkélkedik

[ fgr ]

<annak kif-ére, hogy valakinek, valaminek van valamije.> [szőke] hajú, jószívű.