1. élőlénynek, kül. embernek sajátos megjelenési formája. női test. | ez a fej kivételével, ill. azzal szembeállítva. testéhez képest kicsi a feje. | ez a maga életfolyamataival együtt, a lelki jelenségekkel szembeállítva. a test kívánságai; ▸ valakinek teste-lelke ▸ egy test, egy lélek ▸ ép testben ép lélek | nép holttest.

2. fiz az anyagnak a tér bizonyos részét betöltő egységes, összefüggő tömege. | szilárd test.

3. mat a térnek zárt felülettel határolt része. mértani test.

4. <kif-ekben:> a valóságnak érzékelhető formában való megjelenése. testet ad valaminek; testet ölt. | ▸ az úr teste

5. tárgynak, eszköznek, szerkezetnek nagyobb tömegű része, törzse. a hajó, a lámpa teste. ▸ lassan a testtel!

[?]

1. benti helyről, belülről ki, el. városból, zsebből. | (helynévvel) bécsből. | vmely írásműből. versből. | az emberi viszonyok v. tevékenység vmely területéről el. a mezőgazdaságból. | vmely esemény színhelyéről. bálból.

2. vmely testrész felületéről. nyakából [eltűnt a nyakék].

3. vmely időszakból. [kilép] a gyermekkorból.

4. valamitől indíttatva. barátságból [teszi].

5. valamit hasznosítva. munkából [él].

6. valakinek, valaminek valamihez előzményül szolgáló eredeti v. előző mivoltából, állapotából. a barackból [lekvárt főz]. | ▸ valamiből van valami fából [van]. | valamiből mint forrásból. hallomásból [tudja].

7. <vonzatként.> [kiábrándul] a barátjából.