Magyar szerkezettár

szerelmesen

→ szerelem ⊕ -s ⊕ -n

szerelem

1. a szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem. | biz: ▸ szerelemből

2. (szjellel) az, aki iránt ilyen érzelem él bennünk. ő az első szerelme.

3. ilyen érzelmen alapuló viszony. nagy szerelemben vannak. | szépítő szeretkezés, közösülés.

4. rég vál szeretet. ▸ az isten szerelmére szerelméért

5. vál az, amihez valaki szenvedélyesen vonzódik. régi szerelme az irodalom.

[↔szeret ]

-s

képző (főként névszóhoz)

I. mn-képző

1. <annak kif-ére, hogy valakinek, valaminek van valakije, valamije, ill. van benne, rajta valami.> nős [ember]; mákos [rétes]. | < (élet)kor, időtartam kif-ére.> tízéves [fiú]; kétnapos [eső].

2. <annak kif-ére, hogy valami együtt jár, ill. összefügg valamivel.> hajszás [élet]; hagyományos [viselet.]

3. (kül. összetételekben) <valami tartására, tárolására való alkalmasság kif-ére.> szódás[üveg]; fás[kamra].

4. (tulajdonnévhez is ) <hasonlóság, valaminek való megfelelés kif-ére.> acélos [akarat]; adys [vers].

5. (szn-hez) <számmal való megjelölés, minősítés kif-ére.> ötös [találat]; négyes [dolgozat].

6. (hsz-hoz v. nu-hoz) ritk <körülménynek mint tulajdonságnak a megnevezésére.> mögöttes [terület]; esetleges [akadály].

II. fn-képző

1. <valamivel foglalkozó személy megnevezésére.> órás, csapos. | <valahogyan, ill. vhol foglalkoztatott személy megnevezésére.> béres, napszámos, napidíjas, portás. | <valamit kedvelő személy megnevezésére.> dohányos. | <vmely közösség tagjának megnevezésére.> elsős.

2. <növénnyel borított terület megnevezésére.> fenyves, kukoricás.

3. (szn-hez) <számmal meghatározott dolog, személy megnevezésére.> [adj egy] ezrest; [öreg] negyvennyolcas.

-n¹

hat-rag (mássalhangzós végű v. v tövű névszókon)

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

-n²

hat-rag

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.

..........

szerelmesen

→ szerelmes ⊕ -n

szerelmes

I. mn

1. szerelmet érző, ill. ilyenre jellemző, vele kapcs. szerelmes valakibe; szerelmes szív.

2. szerelemre vonatk., vele foglalkozó. szerelmes vers.

3. túlzó valamit rendkívül kedvelő, szerető. szerelmes a szakmájába.

4. rég | nagyon szeretett. | nagy szeretetből fakadó.

II. fn

1. szerelmes személy. boldog szerelmes. | ▸ valakinek a szerelmese feleségül vette szerelmesét. | ▸ a szerelmesek

2. szính rég szerelmes szerepeket játszó színész. ▸ szerelmes a szakácsné a szakácsnő

-n¹