1. bonc a lélegzés első szakaszának és a szaglásnak a száj fölött kiemelkedő porcos szerve. | állatnak ilyen rendeltetésű szerve. a kutya orra. | ▸ puha az orrod ▸ az orra előtt ▸ az orra elől ▸ az orrából az orrán át keresztül beszél ▸ csak az orráig lát nem lát messzebb az orránál, az orra hegyénél ▸ látni az orrán az orráról, hogy ▸ orrára koppint üt valakinek ▸ bántja valami az orrát ▸ az orrát az orra hegyét sem látja az ember ▸ nem harapják le az orrát ▸ hosszú, lógó megnyúlt orral ▸ olyan, mintha folyna az orra vére

2. biz <kif-ekben:> szaglás, szimat. ▸ jó orra van ▸ az orra után megy

3. nép | madár csőre. | rovar ormánya.

4. (hosszúkás) tárgy, szerkezet kihegyesedő, előrenyúló része. a cipő, a hajó, a repülőgép orra. ▸ orrod tőle fokhagymás ▸ valakinek az orra alá dörgöl dörzsöl valamit ▸ orránál fogva vezet valakit ▸ nem köt az orrára valakinek valamit ▸ beledugja -üti az orrát valamibe ▸ felhúzza az orrát valamiért ▸ fenn magasan hordja az orrát ▸ orrot kap

[ fgr ]