1. embernek, szárazföldi állatnak állásra és helyváltoztatásra való végtagja. vékony lába van. | lábfej. töri a cipő a lábát. | <kif-ekben.> ▸ a lába alá elé néz ▸ láb alatt van ▸ lábába megy száll az ital, a bor ▸ gyenge lábon áll ▸ nagy lábon él ▸ megáll a maga a saját lábán ▸ lábra áll ▸ nem teszi be a lábát vhova ▸ lábtól fekszenek ▸ fél lábbal a sírban van ▸ a lábával szavaz

2. tárgynak az a(z oszlopszerű) része, amelyen áll. az asztal, a híd lába. | zene vonós hangszeren a fedőlapra merőlegesen, a hangrések közé helyezett, áttört húremelő keményfa lap(ocska).

3. hegy(ség)nek, földhányásnak stb. az alsó része. a bükk lábánál; a töltés lábánál.

4. ▸ a telek, az udvar lábja

5. ▸ lábon lábán lábon adja el a termést.

6. régi, ill. külföldi hosszmérték: kb. 30 cm. | (jelzőként) ilyen nagyságú. 1500 láb magas.

7. irodt versláb. ▸ lába kel ▸ az egyik lábad itt legyen, a másik ott! ▸ lábuknál fogva húzza le a szenteket az égből ▸ lekap valakit a lábáról

[ fgr ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].