1. vall az emberben az életnek és a személyiségnek a testtől független, anyagtalan hordozója. ▸ kileheli a lelkét | képzeletbeli, test nélküli lény. gonosz lélek. | kiv kísértet. hazajáró lélek.

2. az emlékezés, képzelet, értelem stb. folyamatainak összefüggő egésze, az ember belső valósága. lelkébe lát valakinek. | lélt rég pszichikum. | az ember érzelemvilága. valami betölti a lelkét. | akaraterő, bátorság. lelket önt valakibe. | lelkiismeret. nem visz rá a lélek. | bensőséges (művészi) átélés. játékában nincs lélek.

3. valamilyen tulajdonságokkal rendelkező ember. jó lélek. | ▸ lelkem | hiv személy. a lakosság 500 lélek. | <tagadó kif-ekben.> ▸ egy árva teremtett lélek sem

4. valaminek éltető eleme, legfontosabb tagja, része. a társaság lelke.

5. ▸ a toll lelke

6. zene vonós hangszer belsejében a fedőlap és a hátlap közé feszített pálcika. ▸ lelke rajta ▸ már csak hálni jár belé a lélek ▸ kiteszi a lelkét valakiért, valamiért ▸ a lelkére beszél valakinek

[ fgr tőből]

1. benti helyről, belülről ki, el. városból, zsebből. | (helynévvel) bécsből. | vmely írásműből. versből. | az emberi viszonyok v. tevékenység vmely területéről el. a mezőgazdaságból. | vmely esemény színhelyéről. bálból.

2. vmely testrész felületéről. nyakából [eltűnt a nyakék].

3. vmely időszakból. [kilép] a gyermekkorból.

4. valamitől indíttatva. barátságból [teszi].

5. valamit hasznosítva. munkából [él].

6. valakinek, valaminek valamihez előzményül szolgáló eredeti v. előző mivoltából, állapotából. a barackból [lekvárt főz]. | ▸ valamiből van valami fából [van]. | valamiből mint forrásból. hallomásból [tudja].

7. <vonzatként.> [kiábrándul] a barátjából.