1. ritk ütéssel kívül levő helyre juttat valamit. | ütéssel kimozdít a helyéből. kiütötték a fogát.

2. sp ökölvívásban <ellenfelét> úgy üti meg, hogy az földre kerül, és kiszámolják. | biz <szeszes ital> lerészegít valakit. a (sok) vodka kiütötte; ▸ kiüti magát | ját <sakkfigurát> a játékból kizár és levesz. | vál erőszakkal v. csellel eltávolít valakit vhonnan. kiütötték a pozíciójából.

3. (t. n. is ) rég (szikrát) (ki)csihol.

4. <óra időt> ütéssel jelez. kiüti a negyedórákat is. | zene <ütemet> ütemezéssel jelez v. kísér. kiüti a négy negyedet.

5. ▸ kiüti valamijét vhonnan

6. (tn is ) valakinek a külsején, es. a magatartásán hirtelen megjelenik, kiütközik. kiüt a veríték a homlokán v. kiüti a homlokát a veríték; kiüt rajta az apja természete. | tn ▸ kiüt valamiből

7. tn <válságos állapot, pusztító jelenség> hirtelen megkezdődik, kitör. járvány, tűz üt ki.

8. tn biz <ügy, esemény> vhogyan alakul, valamilyen eredménnyel jár. rosszul ütött ki a vásár.