1. gabonalisztből vízzel dagasztott, sózott, kelesztett tésztából (kemencében) sütött fontos emberi táplálék. fehér kenyér; ▸ kenyéren és vízen él | kenyér kisebb-nagyobb darabja, szelete, karéja. vajas kenyér. ▸ olyan jó, mint egy falat kenyér | ▸ kovásztalan kenyér

2. a megélhetéshez szükséges anyagiak. kenyeret keres. | kereset. kenyér nélkül marad. | ▸ nehéz kenyér | nép <kif-ekben a szoros összetartozás, ill. függés jelképeként.> ▸ egy kenyéren van valakivel ▸ valakinek a kenyerén van a kenyerét eszi ▸ a császár kenyerét eszi

3. <kif-ekben.> ▸ nem kenyere valakinek valami

4. nép kenyérgabona, termés. ▸ betakarítja a kenyeret; sajtó : az ország kenyere ▸ megette a kenyere javát ▸ kenyérre lehet kenni ▸ nem kér kenyeret

[?permi ]

1. <szilárd, kemény tárgy> nyomás, üt(őd)és következtében két v. több részre esik. darabokra törik.

2. az a tulajdonsága, hogy könnyen (el)törik. a száraz dohány nagyon törik. | <bőr> feltörik. hólyagosra tört a tenyere.

3. ritk <testrész> eltörik. lába törött.

4. ▸ hámba, igába, járomba törik

5. fiz <fény> (szabályszerűen) megtörik. 60±-os szögben törik.

6. vál irod hirtelen meggyengül, megtörik. derékba tört. ▸ ha törik, ha szakad ha törik, szakad is

[↔tör ]

1. <cselekvésnek, történésnek elvont fogalomként való megnevezésére.> olvasás, égés, etetés.

2. <a cselekvés, történés eredményeként létrejött dolog megnevezésére.> termés, tojás.

3. ritk <a cselekvés helyének megjelölésére.> lakás, ülés (pl. autóban).