1. szól v. üzen valakinek, hogy jöjjön. orvost hív; vendéget hív v. vendégül hív valakit; táncba hív valakit. | ▸ valamibe, valamire valaminek hív valakit fegyverbe, harcba hív; tanúnak hívja. | ▸ segítségül hív | ▸ életre hív

2. vál tennivaló, feladat elvégzésére késztet, sürget valami. hív a kötelesség. | vál vonz, csábít. hívja az élet.

3. telefon- v. rádió-összeköttetést kezdeményez, felhív. ezt a számot hívd! | tn ▸ hív valakinek

4. nép vmely névvel nevez. ▸ hogy hívnak?; minek hívják?

5. (t. n. is ) ját (vmely lapot) a játékosok elé kitesz, és ezzel a kártyajátékot v. annak egy menetét megkezdi. (pirosat) hívott. | tn ját <kártyajátékban a felvevő> bejelenti az adut v. azt a figurát, amelyet játszani akar. ki hív?

6. fényk előhív.

[?fgr ]

I. mn rég irod hű¹.

II. fn

[←hű¹ ]

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.