1. valaminek a megtételére irányuló készség. hajlandóságot mutat valamire. | ritk rég vonzalom.

2. rég hajlam.

1. ívelt alakúvá görbül. hajlik az ág, a dereka. ▸ hajlik, mint a nádszál a vessző | ívben vhova nyúlik. a víz fölé hajlik.

2. vonzódást, hajlam(osság)ot mutat valaki, valami iránt. afelé v. arra hajlik, hogy ... | ▸ hajlik valamire hajlik a jó szóra.

3. átmenőben van a szóban forgó állapotba, helyzetbe v. minőségbe. esőre hajlik az idő; a színe zöldbe hajlik.

[↔hajt² ]

1. (ts igéhez) gyak. hiv <azon körülménynek mint tulajdonságnak a megnevezésére, hogy valamit tenni kell valakivel, valamivel.> fizetendő [összeg], szánandó [ember].

2. (tn igéhez) <azon tulajdonság megnevezésére, hogy valami történni fog v. bármikor történhet valakivel, valamivel.> romlandó [étel].

1. (igéhez és mn-hez) <cselekvés, történés v. tulajdonság elvont megnevezésére.> segítség, gyorsaság.

2. (igéhez) kiv <a cselekvés eredményének, ill. eszközének megnevezésére.> nyereség, váltság.

3. (mn-hez) <tárgy, dolog, személy megnevezésére − jellemző tulajdonsága alapján.> ritkaság, szépség.

4. (mn-hez) <állapot megnevezésére.> nyugodtság, betegség. | (fn-hez) <rang, szakma megnevezésére.> vezérség, tanárság.

5. (fn-hez) <egyedekből álló csoport, ill. összesség megnevezésére.> magyarság, németség.

6. (mn-hez) <tárgynak, dolognak mint fajtának a megnevezésére.> édesség, zöldség.

7. (fn-hez) <térszínforma megnevezésére.> síkság, hegység. | <földrajzi nevekben.> kiskunság.

8. (fn-hez) <személynek megtisztelő − ma rendsz. gúnyos − megnevezésére.> asszonyság, uraság.

9. (fn-hez) <intézmény, hivatal, műhely megnevezésére.> rendőrség, pékség.