gyógyító. gyógy-víz, gyógy-torna; gyógy-mód, gyógy-intézet.

[←gyógy(ít) ]

1. a föld nagy részét borító, az élethez nélkülözhetetlen (színtelen, szagtalan, íztelen) folyadék (h2o). ▸ desztillált víz | fiz ennek bármely halmazállapotú változata. a jég szilárd víz.

2. e folyadéknak a földfelszín vmely részét borító tömege. a tenger vize. | ez mint földrajzi egység. európa vizei. | nép árvíz.

3. ivóvíz. | fürdővíz. | <kif-ekben:> valamin, valamiben levő nedvesség. ▸ csupa víz valaki, valami ▸ csak úgy szakad róla a víz

4. ritk drágakő tiszta, átlátszó színe. ▸ sok víz lefolyik még addig a dunán ▸ kinn van a vízből ▸ mind a vízig szárazon ▸ vízre visz valakit ▸ tiszta vizet önt a pohárba ▸ vizet prédikál, és bort iszik ▸ nem sok vizet zavar ▸ dunába tengerbe hord vizet

[ fgr ]