1. az ember és a gerinces állatok testének szilárd vázát alkotó részéből egy darab, ill. ennek anyaga. ▸ csont és bőr | konyha levescsont. | biz: ▸ lerágott csont

2. ipari nyersanyagul, kül. használati tárgyak anyagául kikészített csont. csontból farag valamit. | ▸ csonttá fagy valami

3. ▸ valakinek a csontjai | tréf v. pejor <kif-ekben.> ▸ gonosz vén csont

4. ▸ csont nélkül

[?fgr ]

1. <szilárd, kemény tárgy> nyomás, üt(őd)és következtében két v. több részre esik. darabokra törik.

2. az a tulajdonsága, hogy könnyen (el)törik. a száraz dohány nagyon törik. | <bőr> feltörik. hólyagosra tört a tenyere.

3. ritk <testrész> eltörik. lába törött.

4. ▸ hámba, igába, járomba törik

5. fiz <fény> (szabályszerűen) megtörik. 60±-os szögben törik.

6. vál irod hirtelen meggyengül, megtörik. derékba tört. ▸ ha törik, ha szakad ha törik, szakad is

[↔tör ]

1. <cselekvésnek, történésnek elvont fogalomként való megnevezésére.> olvasás, égés, etetés.

2. <a cselekvés, történés eredményeként létrejött dolog megnevezésére.> termés, tojás.

3. ritk <a cselekvés helyének megjelölésére.> lakás, ülés (pl. autóban).