1. a sötét égen fényes pontnak látszó égitest. ragyognak a csillagok. ▸ annyi, mint égen a csillag | ▸ a csillagokig | csill állócsillag. | vál <kif-ekben az (eljövendő) egyéni sors jelképeként.> hanyatlóban van a csillaga.

2. egy középponttól szabályosan szétágazó 3−5 v. több rövid vonalból v. egy kör peremén így elhelyezkedő csúcsokból álló ábra, idom. csillagokat rajzol. | ilyen alakú tárgy mint jelkép, jelvény v. rangjelzés. ötágú csillag; megkapta az első csillagot. | tud nyomda a figyelmet valamire felhívó ilyen alakú jel (*). csillag alatt magyaráz valamit.

3. ló v. szarvasmarha homlokán kerek fehér folt.

4. szikra. ▸ csillagokat lát

5. sztár.

6. ▸ csillagom ▸ lehazudja letagadja a csillagot az égről ▸ a csillagokat is lehozná valakinek az égről

[↔csillog ]

1. <valamiből sok darab v. rész> egymást követőleg v. sűrű tömegben (vhova) esik. hullik a hó, a gyümölcs. | vál <vér, könny stb. > sűrű cseppekben folyik.

2. ▸ hullik a haja | ▸ hullik a szőre, a tolla

3. vál <kif-ekben.> ▸ darabokra hullik ▸ térdre hullik ▸ szemébe, vállára hullik a haja

4. tömegesen pusztul. hullik a baromfi. ▸ hullik, mint ősszel a légy

[ fgr ]

1. <cselekvésnek, történésnek elvont fogalomként való megnevezésére.> olvasás, égés, etetés.

2. <a cselekvés, történés eredményeként létrejött dolog megnevezésére.> termés, tojás.

3. ritk <a cselekvés helyének megjelölésére.> lakás, ülés (pl. autóban).